You are currently viewing Gyerekjátékok – less is more 5/5., befejező rész…

Gyerekjátékok – less is more 5/5., befejező rész…

„Te is elhalmozod a gyermekedet különféle játékokkal?” című írás befejező része: 5/5 rész

Hogyan lehet egy elidegenített környezetben mégis a lehető legközelebb vinni a gyermeket a már elvesztett, teremtő létállapotához?

Ha a gyermeknek nem tudjuk megadni azt a közeget, azaz a természetet, olyan mennyiségben és minőségben, ahogyan szüksége lenne rá, akkor nekünk kell pótolnunk azt, amit nem tud megfejlődni természetes úton.

A természetben a gyermek szavak nélkül is kommunikál: akció és reakció folyamatos egymásutánisága, kérdések és válaszok, ötletek és teremtések váltakozása kíséri ezt a folyamatot.

Egy zárt térben, mesterséges környezetben és mű anyagok között még fontosabb, hogy a gyermek meg tudja nyitni a kommunikációs csatornáit, hiszen az ő teremtő énje másképp nem tud kibontakozni. Ezért kerüljünk minden olyan játékot és eszközt, ami nem ad számára válasz-lehetőségeket, egyoldalúan kommunikál, illetve a gyermeknek nincsen semmilyen aktív, tevékeny szerepe benne, csupán a fogyasztói, felhasználói szerep jut neki.

Úgy próbáljuk meg kreatívan pótolni a természeti elemeket és a teremtő tevékenységet, hogy a lehető legjobban le tudjuk modellezni azt az állapotot, ami a gyermekek (és egyébként minden ember) sajátja: a flow-t, vagy másnéven a teremtő létállapotot.

Például: mivel földet túrni, sarazni egy lakásban nem lehet, helyettesítsük ezt egy ehhez legközelebb álló természetes anyaggal, az agyaggal. Kerüljük a színes, ragadós mű-anyagokat, a gyurmákat, habokat, mesterséges színű és ártalmas szereket. Biztosítsunk olyan helyet gyermekünknek, ahol szabadon koszolhat!

Láttuk, hogy ahhoz, hogy ezt az állapotot elérjék a gyermekek, minden érzékszervük bekapcsolt állapotban van, illetve minden természeti elem megjelenik a tevékenységükben, amelyben aktívan vesznek részt.

Ennek optimális lemodellezéséhez természetes anyagok használatára, komplex , minél több érzékszervet megmozgató feladatokra van szükség.

Amikor édesanyákkal dolgozom együtt, az együttműködésünk második felében, amikor már a gyermekkel és a gyermek lehetséges kommunikációs csatornáinak felkutatásával foglalkozunk, olyan „összművészeti”, komplex alkotó feladatokat próbálunk ki, amelyek alkalmasak arra, hogy a gyermek „kikapcsoljon” és belezuhanjon ebbe az időtlen állapotba, élménybe.

Minél gazdagabbak a kapcsolatok – gondolok itt az anyagtársításokra, az érzékelésekre, érzékszervek bevonására, az elemekre, a mozgás-szótárra, a mozdulatok specializálására – annál hatékonyabban és gyorsabban érjük el a kívánt eredményt. Bekapcsol a gyermekeknél az ősi ösztön, újra megtanulnak játszani, alkotni, teremteni, Flow-ba kerülni.

Ha a sok gyerekjáték helyett inkább ilyen szemlélettel választunk gyermekük számára játékot, kidobjuk a sok kreatívnak mondott fejlesztőt, helyette a megfelelő anyagokkal, eszközökkel és feladatokkal a gyermekünkre bízhatjuk „saját maga fejlesztését”.

Mit is kap a gyermek, ha újra eléri ezt a teremtő létállapotot?

Első szembetűnő változás, hogy képes hosszabb időt egy-egy folyamatban eltölteni. Koncentrációs készsége, figyelemmegtartása, önállósodása, kudarctűrő képessége, kitartása fejlődésnek indul.

Egy kis idő elteltével észrevehető, hogy a gyermek nyugodtabbá válik, hiszen önkifejelési eszközt kapott a kezébe – rátalált egy-egy kommunikációs csatornájára, amelyen keresztül sikeresen oldja feszültségeit, és kommunikálhatja vágyait. Drasztikus mértékben csökkennek a hisztik.

Az, hogy hogyan lehet ezeket a flow-közeli állapotokat beemelni a gyereknevelésbe, illetve hogyan tud az édesanya mindehhez úgy kapcsolódni, hogy közben gyógyítóan alakítja a folyamatot – az egyik legszebb fejlődési szakasza az anya és gyermeke kapcsolatának. Az anya-gyermek közti kommunikáció elmélyül, az édesanya sikeresen kapcsolódik gyermeke érzelmi világához, dekódolja üzeneteit, gyógyíthatja, feloldhatja elakadásait. Egy csodálatos utazás kezdeti lépése ez számukra.

Végül, de nem utolsósorban a gyermek végre újra gyermek lehet: ahol a kíváncsisága, a teremtés utáni vágya, az aktivitása, ragyogó tekintete mind olyan „apró” jelek, amelyek azt mutatják, hogy visszatalált arra az útra, ahonnan a modernizált világ letérítette őt.

Ha kérdésed van az írás kapcsán, írj kommentben, vagy messengeren, amint tudok, válaszolni fogok a felmerülő kérdésekre! Ha úgy látod, hogy nem boldogulsz egyedül, nagyon letértetek már erről az útról, szeretnéd visszakapni gyermeked és saját magadat, akkor beszélhetünk arról is, hogyan tudunk együtt dolgozni.

Vélemény, hozzászólás?