A Facebook csoportomba való jelentkezéseknél sokan megjelöltétek aktuális, vagy visszatérő problémaként a türelem kérdését. Most ezt a témát járjuk egy kicsit körbe és adok iránymutatást abban, hogy mi állhat a háttérben, miként tudod megőrizni a türelmed, a nyugalmad. Mivel a téma elég nagy, részekre bontva posztolom nektek.

· Valamelyikőtök a hozzászólásban említette Flop-ot – (Bing mese), aki a végtelen türelmével példaképünk lehetne. Létezik ilyen szülő egyáltalán?

Igen, Flop az, aki megtestesíti az igazi türelmes szülőt, aki minden helyzetet képes objektívan és higgadtan szemlélni, minden helyzetben van egy építő megoldása a probléma elhárítására, és képes arra is, hogy ezt a megoldást a „gyermekével” közösen, egyetértésben véghez is vigyék. (nem vagyok ebben a mesében tisztában a rokoni kapcsolatokkal  )

Akármennyire is úgy gondolhatjátok, hogy kötélből vannak Flop idegei, – mert Ti is, akárcsak én, ha csak Bing nyávogós hangját meghalljátok, kimenekülnétek a világból – de az ilyen fajta türelem nem lehetetlen. Flop minden figyelmével, minden idejével (és természetesen szeretetével) a „gyermek” felé fordul.

A gyermek szemében ez lenne az ideális állapot.

Ezzel szemben Te szétforgácsolod magad a gyereknevelés, házimunka, főzés, takarítás, logisztika, számlák, a karrier, a környezet különféle elvárásai, stb. között – ha csak leülsz egy pillanatra, már kattog belül a gépezet, hogy mit kellene még megtenned, illetve mit felejtettél el.

Sosem vagy igazán jelen, mert sokkal többet vállalsz (vagy érzed úgy, hogy rád terheltek), mint amit valójában meg kellene tenned.

Sosem vagy igazán jelen, ezért sosem vagy igazán elérhető a gyermeked számára.

Ezért is tudják a nagyszülők elvinni a pímet, mivel nekik (elvileg) több az idejük, illetve már megvan az az élettapasztalatuk, hogy semmi sem fontosabb ezeknél az éveknél. Ők képesek (persze tudom, hogy nem minden esetben, de viszonylag nagy százalékában) a figyelmüket és idejüket kizárólag a gyermek felé fordítani. Ők már tudják, hogy iszonyú gyorsan elillannak ezek az évek, ezért nem rendelnek semmit az unokával töltött idő fölé.

Bár nem fogod tudni a terheid nagy részét megszüntetni, de prioritizálni lehet. Van, amiből lejjebb kell adni, hogy jusson fontosabb teendődre is – a gyermekeddel együtt töltött időre.

Ezt az időt, amikor teljes lényeddel, időddel, figyelmeddel, szereteteddel a gyermeked felé fordulsz – szokták gyerek-időnek is hívni. Fontos, hogy ha így fordulsz a gyermeked felé, akkor kommunikáld is neki, hogy anya most játszik veled 10-30-stb. percet.

(nem azért, mert most van egy kis időd, hanem mert pl. már régen játszottatok, vagy hiányzik neked a játék, vagy mióta nem játszottatok, vajon mi történhetett x-y-al? Azaz mutass kíváncsiságot a játék felé. És ne azt érezze gyermeked, hogy ő csak be van szorítva a sok teendő közé, mint egy feladat, és Te se ezt érezd!…),

Illetve jelezd azt is, hogy amikor ennek vége lesz sajnos (mert szíved szerint egész nap csak vele lennél), akkor elmész a következő tevékenységet csinálni, (pl. főzni) amihez, ha szeretne, ő is csatlakozhat, csinálhatjátok együtt.

Ha képes vagy (és gyakorlással biztosan képes leszel) valóban JELEN lenni a gyermeked számára ezekben az időkben, akkor meg fogsz lepődni, hogy kevesebbet fog erőszakkal igényelni a gyermeked téged.

Az ilyen együtt töltött időnek az egyik legjobb „hasznosítása” az alkotó játék, illetve tevékenység, amelyben ő is és te is flow állapotba tudtok kerülni. Ezáltal kialakul köztetek egy sajátságos kommunikáció, amely – sok más pozitív tulajdonságán kívül, amelyről korábban már sokat írtam – mélyíti a kettőtök közti kapcsolatot. Ezek a gyerek-idők így a játékon kívül fontos többlet tartalommal is bírnak, sokszor játékon, alkotáson keresztül mutat meg gyermeked olyan elakadásait, kérdéseit, félelmeit, amik egyébként számodra ki sem derülnének.

Ha erről részletesebben szeretnél tudni, mik lehetnek ezek a tevékenységet, hogyan hívd játékba gyermeked, illetve Te hogyan játssz vele, ha semmi kedved, affinitásod nincs hozzá, akkor írj rám, szívesen segítek elakadásodban.

Sok „rosszalkodásnak”, hisztinek az áll a hátterében, hogy a gyermek fel akarja hívni magára a figyelmet, ha másként nem is sikerült, legalább így…

Mivel az anyai türelem elfogyását sok esetben a gyermek viselkedése, hisztije, „rosszalkodása” okozza, első lépésként vizsgáld meg:

· Hogy gyermeked mióta kommunikál hozzád hiába?

· Hányszor nem vettél tudomást arról, hogy valamit mondani szeretett volna?

· Mióta nem vagy érzelmileg elérhető számára?

· Mióta nem kapta meg a kizárólagos figyelmedet?

· Hogy érzed, szerinted mit szeretne kommunikálni neked a viselkedésével?

A gyermeknek a figyelmedre, méghozzá legalább időszakosan a KIZÁRÓLAGOS FIGYELMEDRE van szüksége.

Ha azt megkapja legalább egy kis ideig, de maximálisan és ismétlődően minden egyes nap – akkor képes feltöltekezni belőle és utána nyugodtabban játszani akár egyedül is.

Próbáld Te is beemelni az életedbe – legalább csak kis időintervallumokra, de rendszeresen – ezt a fajta figyelemmel feltöltött időt, gyermeked számára. Sok esetben már ez is eredményt fog hozni az ő viselkedésében, illetve a kapcsolatotok mélyítésében is.

De mi van akkor, ha Te nem bírod már cérnával? Hogyan tudod elkerülni, hogy kijöjj a sodrodból? Ezzel folytatom a következő posztban.