Te is elhalmozod a gyermekedet különféle játékokkal? Mégis unja őket, vagy nem tud egyedül játszani velük? Ebből a posztból megtudod, hogy miért éred el éppen az ellenkező hatást a túl sok játékkal és eszközzel!

5/2 rész – folytatás

Azt kérdezed, hogy a sok játék hogy veszi el a gyermekektől a játszani tudás képességét?

Miközben a gyermekek kezei közé nőttek a gyártósorról lekerülő jobbnál jobb és fejlesztőbbnél fejlesztőbb játékok, a gyerekektől elvették a kibontakozás, a kreativitás lehetőségét – hiszen ma már nem a gyermekek, hanem helyettük a játékok kreatívak…

• · Ez az oka annak, hogy a gyermeked nem akar, vagy nem képes egy játékkal elmélyülten, akár órák hosszat játszani…
• · Ez az oka annak, hogy igazából nincs is kedvenc játéka, amit akár felnőtt koráig is szívesen megőrizne emlékként, hiszen annyi játéka van, hogy nem tud belőle kedvencet választani.
• · Ez az oka, hogy nem tudja a figyelmét lekötni, hiszen a MÉG bűvöletében él, és tudja, hogy más játéka is van, ami talán izgalmasabb, mint az, amivel épp játszik
• · Ez az oka annak, hogy megunja a játékait, és mindig valami új, valami más kell neki, pedig faltól falig, padlótól plafonig tele van a szobája játékokkal…

A modern játékok bebizonyították, hogy alkalmatlanok a játszásra. Miért is?

Mert a játék, a játszás maga a gyermek számára egy különleges élmény kellene legyen. Ha a gyermek valóban játszik, akkor ez egy olyan időtlen, vagy inkább „időn kívüli” élmény, amelyben a gyermek teljesen elmerül, bevonódik minden porcikája, megfeledkezik magáról, feladja magát stb. bárhogy is nevezzük. Ekkor megszűnik a világ körülötte, nem érzi a külső szükségleteit, pl. nem érzi az éhséget, nem érzi, ha pisilnie kell, nem érzi, ha elzsibbadt, vagy megsérül valamije…

Ezt én úgy hívom, hogy a gyerekek ilyenkor „teremtő üzemmódban”, teremtő létállapotban vannak. Biztos vagyok benne, hogy az ember egyik alapvető képessége a teremtés képessége, ami gyerekkorban még igen aktívan jelen van az életünkben. Mai szóval flow állapotnak hívhatjuk ezt a különleges, időtlen, teremtő lét-élményt.

Egészen sokáig, akár órákig, napokig képesek a gyermekek ebben a létállapotban maradni. Akkor éri el ezt a létállapotot a gyermek játék közben, ha aktívan, tevékenyen részt tud a folyamatban venni és az kellőképpen leköti a figyelmét, illetve kellőképpen „nehéz” is legyen számára ahhoz, hogy a küzdeni akarás, és az elérni vágyott sikerélmény motiválja őt.

Sajnos a mai civilizáció és a gyermekek jelenlegi környezete nem kedvez ennek az idillikus, elmélyült létállapotnak a megélésének.

Folyt. köv…