Ha Te is elkönyvelted, hogy nem akarsz úgy gyereked nevelni, ahogyan anyukád nevelt Téged, de most azon kapod magad, hogy mégis ismétled anyukádat, akkor segítek neked, hogy megértsd, hogy mi ennek az oka és hogyan lehet megtörni ezt az ördögi körforgást…

Az anyaságról, -amíg magunk is anyává nem válunk -, úgy vélekedünk, hogy egy magától értetődő folyamat. Amikor pedig belecsöppenünk, rá kell jöjjünk, hogy semmit sem tudunk az egészről, értetlenül állunk egy számunkra ismeretlen folyamat kellős közepén. Abban vagyunk csak biztosak, hogy mit NEM akarunk csinálni…, legalábbis úgy csinálni, mint ahogyan a saját anyánk.

Minden kislány arról álmodik, és azt is játssza, amíg gyerek, hogy egyszer majd anyuka lesz. Ez az egyik fő vágyálom, mintha az anyaság lenne az élet csúcsa, netovábbja… Aztán beindulnak később a hormonok, a kislány nő, és nő, és egyszercsak nő lesz… Utána elrepül megint egy kis idő, és már a házasságot tervezik párjával. Minden idilli, minden álomszerűen szép. A házasság is megtörténik, szebb, mint a mesében, és a gyermekáldás sem várat túl sokat magára. Határtalan a boldogság. A várandósság egy gyönyörű, boldogsággal teli várakozássá válik – na jó, néha hányásokkal megtűzdelve, de ki emlékszik arra? És a pocak csak nő, és nő… Ugorjunk is egy kicsit előre – egészen a szülőszobáig. Hagyjuk most az embertelen kínokat, az embertelen körülményeket, repüljünk gondolatban a boldog órákig. Ahol anyuka izzadtan, minden porcikájában remegve az igénybevételtől, vérző sebbel, kiszolgáltatottan, de mégis boldogan és nyugodtan veszi… azaz kapja kezébe kisbabáját. Egészséges! és ez a legfontosabb.

És akkor, abban a szent pillanatban ránehezedik egy addig ismeretlen súly, egy édes teher a csöppség 3,5 kilójával együtt: az anyai felelősség súlya.

Jó édesanyja leszek? – teszi fel mindenki a kérdést magában..

De tényleg, hogy kell jó édesanyának lenni? – Szakad rá hirtelen az a tudat, hogy bár a babaszoba kész, a kék ruhácskákat egészen egy éves koráig mind megvették, gyerekjátékokkal felszerelkeztek, jópár könyvet elolvastak, úgy érzi, hogy töviről hegyire felkészültek a gyereknevelésre, és most, hogy valósággá vált az álom: anyává vált, egyszerre azt érzi, hogy fogalma sincs, hogy hogyan tovább?

És ettől a pillanattól kezdve a legtöbb anyukának az élete egy vesszőfutáshoz hasonló.

Sodródik az árral, kialvatlanságában, hormonproblémáival, szoptatási problémáival, gátsebe fájdalmával, zavaró túlsúlyával mind-mind neki egyedül kell megküzdenie úgy, hogy közben élete egyetlen Napja körül forog, a gyermeke nyugalma körül. Ebben az egyre gyorsuló bolyongásban már szédül, sokszor kiszállna, de a Naprendszere fogva tartja és visszaáll az anyaság elliptikus pályájára… Már csak egyetlen egy cél lebeg a szeme előtt: túlélni a mai Napot!

Erre az állapotra jönnek a kedves rokonok, anyák és anyósok, szomszédok és barátnők kért és kéretlen tanácsaikkal. A gyerek sír. Vagy nem eszik. Vagy nem szopizik rendesen. Vagy a foga nő, vagy épp ilyen korszaka van – ha mást nem tudnak rá kitalálni. Egy a lényeg – a gyermek valahogy nagyon nem úgy működik, mint ahogyan azt elképzelte. Az édesanya nem tud mit kezdeni a végeláthatatlan sírásokkal, vagy a végeláthatatlan szoptatásokkal. Úgy érzi, hogy el van veszve – és végül már bárki tanácsát megfogadja, csak működne valami…amiből egyre kaotikusabb állapotok kerekednek ki.

A gyermek nő, a problémák változnak, továbbállnak, mint a vándorfelhők, és jönne helyettük újabbak. Amint az édesanya beletanult valamibe, már ki is nőtte a gyerek és jön egy újabb „csapás”. Egy idő után mindenki belefárad…

Egyet azonban biztosan tud minden édesanya, méghozzá azt, hogy AZT sohasem fogja csinálni, vagy ÚGY sohasem fog tenni, mint ahogyan az ő anyja tett vele.

Én biztosan nem leszek olyan anya, mint az anyám volt!… aztán mégis megtörténik.

Biztosan emlékszel rengeteg olyan dologra, amit kislányként megfogadtál akkor, amikor valami trauma ért a neveléseddel kapcsolatban. Talán rávertek a fenekedre, talán szobafogságot kaptál, vagy csak nem szóltak hozzád nagyon sokáig, vagy a hangos szó, a veszekedések láttán jutottál el magadban arra a pontra, hogy határozottan megfogadtad, hogy NEM, én SOHA nem leszek ilyen anyuka, ha egyszer gyermekem lesz! Ezt én biztosan nem fogom vele csinálni!

Az elhatározás MAGja valahol él még benned, de idővel ennek fénye elhomályosodott, mára már lehet, hogy annyira megkopott, hogy nem is emlékszel rá.

Vagyis DE!

Tudod mikor törnek fel belőled ezek az emlékek?

Akkor, amikor ismétled édesanyádat.

Amikor megcsaltad, átverted magad, mert nem tartottad be a saját magadnak tett régi ígéretedet és úgy bántál a gyermekeddel, ahogy nem akartál.

Ezekben a pillanatokban egy-egy villanásnyira felidézed mozdulatoddal, hangoddal, módszereddel azt a régi mintát, amit örökre ki szerettél volna törölni az emlékezetedből. De mivel kitörölni nem lehet az emlékeket és sajnos nem dolgoztál azon tudatosan, hogy ezeket a mintákat megtörd és átkeretezd, most úgy emlékeztet téged a saját tudatalattid, a múltad, a magadnak tett ígéretedre, hogy ismétel.

A legszeretettebb kincseddel, gyermekeddel ismétled meg a traumáidat, pont ugyan azt teszed meg ővele, amit veled tettek meg régen.

Ezért szoktál sírni akkor, amikor valamilyen módon elveszted a türelmedet.

Nem is az bánt téged a legjobban, hogy egy kicsit feljebb emelted a hangodat, vagy mégis belékanalaztad azt a falatot is a gyermekedbe, amit már nem akart lenyelni, hanem azért sírsz, mert becsaptad magad és kudarcot vallottál. Nem is csak a gyermeked sírása miatt bánkódsz.

Sokkal inkább magadat siratod, magadat sajnálod.

Fontos, hogy megértsd, hogy miért kerültél mégis ebbe a helyzetbe:

Azok a minták, amiket megfogadtál, hogy nem fogsz megismételni, a tudatalattidban erősen jelen vannak. Mélyebb nyomot hagytak Benned, mint ahogyan gondolod. Minden bizonnyal nem foglalkoztál eddig azzal, hogy ezeket a mintákat feldolgozd, és hogy tovább tudj lépni. Nincs az eszköztáradban olyan megoldás, amivel a hasonló helyzeteket kezelni tudd, így – jobb híján – visszanyúlsz a régi emlékképekhez és ismétled azt, amit inkább elkerülni szerettél volna. Nem tudatosan teszed mindezt, hiszen ha a „szükségállapotban” is tudatos tudsz maradni, nem ismételnél. A számodra negatív reakció a pillanat tört része alatt zajlik le és „zsigerből”, „ösztönből” cselekszel így. Ilyenkor a tudatalattidba mélyen berögzült minták törnek a felszínre és annak mentén cselekszel.

Az, hogy megismétled édesanyádat, csakis arról szól, hogy dolgozik Benned még ez a minta és feladatod van azzal, hogy ezt feldolgozd. Az ismétlés a figyelmeztetés számodra. Emlékeztet. Emlékeztet a régi, magadnak tett ígéretedre.

Mit tehetsz, ha már megtörtént az, amit nem szerettél volna?

· Először is légy HÁLÁS azért, ha felmerült Benned egy ilyen emlékkép!

Első lépésként tudatosítsd magadban a problémát. Ami most megtörtént, megtörtént. Bocsásd meg magadnak,( a gyermeked is meg fog) , de legalább csípd nyakon ezt a gondolatot! Itt az ideje, hogy feldolgozd az egyik ilyen régi, rossz beidegződést!

Ha már felmerült a régi minta, ragadd meg és dolgozd ki magadból, hogy többé ne kelljen az ismétléssel figyelmeztetnie belső MAGodnak – magadat. Ezért első lépésként tárd fel a problémát a lehető legteljesebben, emlékezz a saját gyermekkorodra és az akkori érzéseidre, amit akkor éreztél. Próbáld felidézni azt, hogy milyen helyzetben voltál és milyen helyzetben volt akkor édesanyád. A régi minták megtörése a probléma tudatosításával kezdődik. Ne feledd, a gyermeked is csak arra fog emlékezni, ami ismétlődik. Úgyhogy ne ismételj, hanem cselekedj!

· Második lépésként fel kell dolgozni a problémát.

Ha dolgozol a probléma tudatosításán, megtalálod a gyökereit és kigyomlálod, figyeld meg, hogy a helyére új MAGot, új palántát ültethetsz, ami idővel virágba borul. És ekkor felfedezed magadban azokat a tökéletes anyai kompetenciákat, amiket eddig a betokosodott problémáktól nem láthattál meg.

Mindezt nagy hatékonysággal el tudod érni olyan önismereti módszerekkel, amelyek a saját tudatalattidban zajló folyamatokat is képesek feltárni. Egy önismereti, kiteljesedési úton vezetve képes leszel arra, hogy feltárd, majd feldolgozd a régi beidegződéseket és a kerülendő negatív mintákat.

· Utolsó lépésként keretezd át a régi, rossz mintákat.

Az új minták rögzítéséhez elsősorban tudatosság kell, hogy az átállási folyamat alatt ne ismételjük többet a régi mintákat. Az új minták rögzítéséhez nagy hatékonysággal lehet használni ugyan azokat a módszereket, amelyekkel a gyermekeket hatékonyan fejleszthetjük az önkifejeződésük és kreatív kibontakozásuk terén.

Foglalkoznak ilyen témával pszichológusok, coach-ok is. Lehet, hogy már pár lehetőséget Te is kipróbáltál, mégsem vezetett eredményre.

Ahhoz, hogy a leghatékonyabban tudjuk feltárni az előttünk még rejtett mintákat, berögzüléseket, illetve hogy a leggyorsabban tudjunk ennek helyére új mintákat beépíteni – egy komplexebb, holisztikus szemléletű rendszer szükséges. Ilyen a Flow-alapú nevelés metodikája is, amellyel én segítem a hozzám forduló édesanyákat és gyermekeiket.

A flow állapot tökéletes „táptalaj” a saját fejlesztésünknek és „átprogramozásunknak”, mivel ebben az állapotban vagyunk a legnyitottabbak, legbedfogadóbbak. Ha pedig még arra is figyelmet fordítunk, hogy minél több ingeren keresztül történjen az új minták, követendő képek „betáplálása” a tudatalattinkba, akkor annál gyorsabban és annál hatékonyabban fog életünk részévé válni. Különböző művészeti csatornán keresztül feldolgozott új, követendő mintákkal mintegy újrafested saját életed, pozitívvá, szerethetővé és követendővé tudod átkeretezni a régi beidegződéseket.

A Flow-alapú nevelés metodikája hasonlít a holisztikus orvostudományhoz: a megfelelő „vizsgálatokon” keresztül ugyan úgy kirajzolódnak a lelki deformációk, elakadások előttünk, mint ahogyan a röntgenfelvételen rajzolódik ki a csontok állapota. Így egy átfogó képet kapunk a rejtett, tudatalatt megbúvó problémákról is, és annak orvoslásában is hatékony segítséget nyújt.

Most már láthatod, hogy hogyan léphetsz ki ebből az ördögi körből.

Azt is vedd észre, hogy a gyermeked születése és nevelése apropó lehet a saját fejlődésedre.

Legyen az anyaság egyik legnagyobb ajándéka számodra az, hogy újra megélheted a saját gyerekkorodat és mindent kijavíthatsz benne, ami akkor elromlott.

A régi mintát ezáltal megtörheted és a gyermeked már nem kell, hogy ebben a mintázatban nőjön fel, hiszen benne is csak az fog nyomot hagyni, amit ismételsz.

Ha sikerül a tudatalattidban gyökerező régi, negatív beidegződéseket átkeretezni, sokkal nyugodtabb, türelmesebb édesanyává válsz, aki szeretettel, kötődően és válaszkészen tud reagálni gyermeke igényeire. Az anyai kompetenciáid végre utat törnek Benned és szabadon áramolhatnak. Ráébredsz, hogy Te tökéletes anya vagy, tökéletes anyja gyermekednek. A művészettel nevelés programban pont azért foglalkozom elsőként az édesanyákkal, mert amíg ők nincsenek rendben magukkal és a világgal – addig nem várhatjuk el tőlük azt, hogy a gyermekük, családjuk, környezetük rendben legyen. Az anya a család origója. Valójában ő a Nap, aki a meleget, szeretetet sugározza. Muszáj kiapadhatatlan forrásokból táplálkoznia!

Neked is van kihívásod a leírtakkal kapcsolatban? Az anyaság egy olyan csodálatos és összetett állapot, aminek minden pillanatát teljességében kellene megélnünk. Ha úgy érzed, hogy messze vagy ettől, írj nekem Messengeren, és segítek Neked irányba állni. Ha csak kötetlenül szeretnél velem beszélgetni arról, hogy mit próbáltál már ki ezen a téren, és milyen elakadásaid vannak, akkor is írhatsz nekem bátran. Ha túl komplex problémád van, akkor el tudlak irányítani máshoz, aki segíteni tud. Amennyiben meg úgy ítéljük meg, akár a közös együttműködésről is válthatunk pár szót.

A gyermekünk születésével egy restart gombot is kapunk.

Nyomjuk csak meg bátran!