Te is hordtad a gyermekedet „ringatóra”? Te is tisztában vagy a korai, ritmikai fejlesztés fontosságával? És miután kinőtte gyermeked ezeket a foglalkozásokat, hol marad a folytatás? Ebben a posztban megmutatom, hogy miért kiemelten fontos továbbfejleszteni gyermekedet ezen a téren legalább 6 éves koráig, és mi az a 3 lépés, amin keresztül a lehető legnagyobb sikereket tudtok elérni.

Ti is jártatok baba-mama klubba? Eljártatok babatornára, babazenére, babajógára? Énekeltél neki, verseket mondtál, ritmizáltál amíg kicsi volt?

Megfigyelted már, hogy a kisgyermekek mennyire érzékenyek a hangokra, a ritmusokra? Minden új hang-, és ritmuselemre felfigyelnek és megerősítést, magyarázatot, nyugtázást várnak tőlünk. És arra emlékszel, hogy már a legkisebbek is képesek bármilyen ritmust adó hangra táncolni? Akár a harangszóra, vagy a kutyaugatásra? Ha még sétálni sem tud a gyermeked, akkor is a kezével legyez, vagy törzsével dülöngél a hallott ritmusban. Ha nagyobbak, akkor rugóznak, vagy ugrálnak, közben visszajelzést várva, mosolyogva néznek bennünket.

A legtöbb édesanya tisztában van a korai „ringató” foglalkozások fontosságával, és eljárnak gyermekükkel alkalmanként ilyenekre. Mivel a ringatóhoz hasonló foglalkozások közismertek és népszerűek lettek, ezért ma már mindenkihez könnyen eljut ez az információ és a foglalkozás hasznossága is. Azonban ahogy a gyermek nőni kezd, önállósodik, és nem tűri azt, hogy más mozgassa őt, akkor az édesanyák rendre felhagynak a gyermekük ritmikai fejlesztésével. Az anyák többsége arra gondol, hogy ezzel letudta ezen a téren a gyermeke szükséges és elégséges fejlesztését

Azonban azért, mert még nem jött divatba a folytatás, – azaz még igen kevesen beszélnek róla -, tudnod kell, hogy elemi szüksége lenne a gyermekünknek a ritmuskészség fokozatos fejlesztésére is legalább hat éves koráig, hogy megalapozzuk a gyermekünk optimális fejlődését.

Az első 6 év fontossága

Fontos szem előtt tartanunk, hogy a kisgyermek fejlődése csak most indulna be igazán, hiszen 6 éves korukig fejlődnek ki azok az agyi idegsejt pályák, amelyeket a későbbiekben használni fog tudni élete során. Amit most kifejleszt, az majd a rendelkezésére áll egész életében, de amit most nem alakít ki, az később csak nagy nehézségek árán lehet fejleszteni, vagy lemaradását behozni. A ritmizálás és mozgás mindenképpen fontos szerepet kell, hogy betöltsön a gyermek életében ahhoz, hogy ki tudja hozni magából a maximumot.

Miért fontos a ritmus?

Ritmusra élül minden: ritmusa van a nappalnak, az éjszakának, ritmusa van a mi napirendünknek is, ritmusa van a saját biológiai működésünknek, ritmusa van a beszélt nyelvnek, a gondolkodásmódnak, ritmusa van a munkafolyamatoknak, a tanulásnak, stb. A testünkkel kapcsolatban ritmusa van a legalapvetőbb folyamatoknak: a levegővételnek, a szívdobogásnak, a lépteink ritmusának, mozgásunk, futásunk, táncunk ritmusának. Amikor a ritmus megtörik, akkor az mindig bajt jelez: a testünknél is és az életünk egyéb folyamataiban is.

A ritmus korábban nyomot hagyott, és sokkal érzékenyebbek a gyermekek rá, mint az egyéb zenei hangokra. Előbb dobban meg a gyermek szíve, minthogy a hallása kifejlődne. Már az anyaméhen belül megtapasztalták, érezték a szíveink dobogásának szüntelen ritmusát, lépteink ütemére ringatóztak a méhünkön belül. A 9 hónap „bentlakásukat” folyamatos ritmushangok és ritmikus mozgások, érintések kisérték.

A ritmus szerepe a fejlesztésben.

A ritmus, a ritmizálás fontosságát már ősidők óta használják a gyermekek fejlesztéséhez.

Ma már a babamasszázzsal, a baba tornáztatókkal is ennek a szemléletnek a modernizált verzióját használjuk. A ritmust, a mozdulatot és az érintést használjuk gyermekünk fejlesztéséhez a legkorábbi gyermekévek alatt is, mivel ha a gyermek még nem is képes bizonyos összehangolt mozgásokra, vagy elmaradottabb, merevebb, vagy tónustalanabb valamelyik végtagja, a szülő – a gyermekét mozgatva, tornáztatva – mintegy „belékódolja” ezt a mozgásmintát is. Ezzel a szülő közvetve fejleszti a gyermek testét, izomzatát, és ezzel egyidőben trenírozza az ezekkel a testrészekkel és mozdulatokkal összeköttetésben álló agyi idegsejt-pályákat is.

Ennek mentén alakultak ki a ma is használatos népi mondókák, lovagoltatók, gyermek kezét, lábát tornázató versikék. Erre épül rengeteg gyermek-fejlesztő eszköz, foglalkozás.

Mit fejleszt a ritmus?

A ritmus: a mozdulat, az érintés és a hallás egyszerre több érzékszervet kapcsol össze. Minél több érzékszervet használ együttesen a gyermek, annál serkentőbben hat az agyi idegsejt-pályák kialakulására, illetve azok megerősítésére. Ritmusos, mozgásos feladatok segítik őt a nagymozgás és a finommotorika összerendezésében, keresztirányú mozgáskapcsolatok kialakításában, az izolációban, a sebességek megértésében, kéz és lábügyesség fejlesztésében – ha csak a szorosan hozzá kapcsolódó területeket vizsgáljuk. Emellett fejleszti a gondolkodásmódot, a figyelemmegtartást, a memóriát, a logikai készséget, a kombinációs készséget, a kreativitást, emellett kitartásra, önálló munkavégzésre nevel. Megtanulja általa a gyermek a monotónia-tűrést és megérti az egyszerű utasításokat, amelyeket el is végez.

És ami az én szememben a legfontosabb: az ilyen jellegű játékok között felfedezhet magának a gyermek egy olyan, számára komfortos kommunikációs csatornát, amelyen keresztül kifejezheti érzéseit, vágyait, levezetheti frusztrációját, dühét. Ezáltal pedig a mindennapokban nyugodtabbá, figyelmesebbé, szófogadóbbá válik a gyermekünk.

Hogyan tudjuk – a korai szakasz után – megfelelően folytatni gyermekünk ritmus-fejlesztését?

· Ritmus-gyakorlatokkal

A ritmus-gyakorlatok olyan egyedül és csoportban is végezhető játékos feladatok, amelyek során a gyermek megtanulja a kéz és a láb mozgásának izolációját, megismeri a leglassabb sebességtől a leggyorsabbig való fokozatokat. A nagymozgásos feladatok mellett a két kéz, illetve az ujjak izolációjának fejlesztése is kiemelten fontos. Mindehhez pedig könnyedén, játékosan hozzárendelhetjük a ritmusképeket is, amely nagyon hasznos korai alapozása a később választott hangszerek tanulásának.

· Megfelelő hangszerekkel

Természetesen a ritmushoz tartozó legalapvetőbb hangszer a dob. De ahhoz, hogy fejlesszük gyermekünket nem szükséges dobot beszereznünk, dobolásra rengeteg eszközt használhatunk, csak ismernünk kell azokat a fejlesztő játékokat, amelyek mentén haladhatunk. Ezek közül kiemelném a tükrözést, a ritmus-visszajátszást, illetve a ritmusok pontos lejátszását az egésztől a tizenhatodig és vissza. Bár ez most lehet, hogy nehéznek hangzik, de nem az: a gyermekeknek hihetetlen jó ritmusérzékük van általában, és ha a szülő ismeri ezeket a fejlesztő játékokat, akkor könnyedén beemelheti a hétköznapi játékok közé ezeket az eszközöket is.

Fontos kiemelnem, hogy a hangdob, amely már nemcsak a ritmusok, hanem csodaszép hangzás szintjén is megszólal – a gyermekek örök, megunhatatlan kedvence. Minden dobolós játék hangdobon is elvégezhető, és mindez a gyermeki idegsejt fejlesztésén túl az anyai idegsejteket nyugtatja – és ez köztünk szólva azért nem utolsó szempont … Itt sem kell a többmilliós Hang-okra gondolni, lehet találni lemezből kivágott hangdobokat is, jópár nullával kevesebbért.

A harmadik ajánlott hangszer a zongora. Bár elsőre furcsa lehet, hogy miért ritmushangszerként tekintek rá, de igazából az ujjak játéka ütés (billentés), a billentyűk pedig a zongora belsejében egy-egy húrt ütnek meg. Az ujjak ritmikus játéka, azaz a klaviatúrán való „dobolása” adja a zenét. Míg a dobolásnál a karok, csuklók, tenyerek a fő, használatos testrészek, addig a zongora abból a szempontból is speciális, hogy mind a 10 ujj fontos és egyenrangú szerepet kap a játékban – a mozgásban. Más hangszereknél vannak kieső, játékon kívüli, alárendelt ujjak is. Az ujjak összehangolt mozgása nem más, mint dobolás – csak ha ezeket a mozgás-mintákat egy zongorára helyezzük, akkor dallamként szólal meg. A tíz ujj kontrolált, memorizált mozgása az egyik legjobb módszer a gyermekek agyi idegsejt-pályáinak fejlesztésére.

· Gyermekekre szabott integrált fejlesztő játékokkal

Mind a dobolásban, hangdobolásban, mind a zongorajátékban és a mozgással összekötött ritmizáló játékokban is kiemelten fontos az erre a korosztályra szabott, kíváncsiságukat fenntartó játékok sora. A gyermekeknek ebben a korban nagyon kicsi a figyelemmegtartása, így nem lehet egy-egy „tanítást” csak úgy „lenyomni a torkukon”.

Az a legcélravezetőbb, ha minden egyes elem olyan játékos formában kerül a gyermeknek tálalásra, amelyben örömét leli és amely kapcsolódik egy korábbi játékhoz (feladathoz) és megalapozza a következőt.

Az általam mentorált anyukák például olyan – az alapoktól induló és egymásra épülő – zenei játékokkal kezdenek, amelyekben külön hangsúlyt kap a gyermekek ritmikai fejlesztése is, méghozzá integrált módon – nagymozgásos ritmus-gyakorlatokon keresztül, dobolós, zenei, zongorás játékokon át – attól függően, hogy ki milyen hangszerhez fér, vagy nem fér hozzá.

A gyermek így egy rá szabott fejlesztési program mentén nemcsak a fent említett fejlesztési területeken érhet el hatalmas változást, hanem felfedezheti, hogy hogyan tud a zenén, a doboláson, a ritmizáláson keresztül kibontakozni. Nagyon fontos szempont az, hogy mindez remek feszültség-oldó módszer is számukra, és bennünket, anyákat sem kergetnek ki a világból zajongásukkal, ha mindez egy megfelelő, számunkra is élvezhető mederbe van terelve.

Ha ezzel kapcsolatban kérdésed merült fel, vagy érdekelnek a részletek is, keress meg bátran messengeren, segítek elindítani Benneteket az úton, vagy segítek abban, hogy hogyan folytassátok a gyermeketek ritmikai fejlesztését, ha már mindezt elkezdtétek. Addig is nézzetek körbe az ismerősi körökben is, hogy hol lelhető fel egy-egy kihasználatlan, porosodó hangszer